2015. június 14., vasárnap

"Ne felejts el mosolyogni..."

-Szereplők: Jeon JungKook, Ri Yoon Sun, Egy rejtéjes szereplő (az történetben kiderül mi a neve)
-JungKook szemszöge  ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Ízlik a fagyi? - kérdeztem barátnőm.
- Igen, de ennyire nem kellene rám szánnod a pénzed. Én is megtudtam volna venni.
- De nekem így jobb! - pusziltam meg arcát.
Kézen fogva sétáltunk a parkban, mikor egy különös alak sétált el mellettünk. Fekete ruhája szakadt volt, kapucnia arcába húzva. Sietősen haladt előre, amerre mi is.
- Oppa, van kedved nállam aludni?
- Ha nem leszek terhedre, kicsim.
- Dehogy leszel!
Kicsit később odaértünk hozzá. Megálltam mögötte, míg kinyitotta az ajtót. Kissé olyan érzetem volt, mintha figyelnének minket. Többször is hátra néztem, miközben becsuktam. Besétáltunk a házba, majd leültünk a kanapéra. Hátra dőltem ő pedig rám. Hajával játszottam, miközben Yoon a mellkasamat cirógatta.
- Feszültnek tünsz, Oppa! Minden rendben? - nézett fel rám.
- Persze! - pusziltam meg homlokát. - Minden rendben...
Lefekvéshez készülődtem. Yoon már régen alszik. Betakartam, utána pedig én is oda akartam feküdni mellé, mikor megpillantottam egy alakot az ablakban. Kissé megjedtem. Odaléptem, addigra eltünt. Közben az ajtót kezdték el verni.
- Mi a f*sz?! - jött ki a számon. Fogtam egy vékonyabb fadarabot a kályha elől - még biztos télről maradt ott - és megközelítettem az ajtót vele. Hirtelen mozdulattal kirántottam. Kezemben a botot szorongattam. Félve, de kinéztem, és nem láttam senkit sem. Visszamentem, bezártam a már említett tárgyat és odaállítottam egy széket. Nem nagy védelem, de hátha. Majd lefeküdtem, átöleltem barátnőmet és elaludtam.
-Yoon! Hová akarsz menni?! - kiálltok utána. 
- Bárhová, csak el a közeledből! 
- De meg kell értened, hogy nem én voltam! 
- Akkor miért van nálad az a véres kés?! És rád is van fagyva a vér! Ne közelíts! Hagyj békén! 
Ekkor láttam, hogy hátulról közelítí egy kapucnis ember. Kés volt a kezében. Hátra rántotta a hajánál fogva a fejét, és elvágta a torkát...
- Neh!! - ültem fel ijedtemben.
- Jungkook! Mi az?! - rohant be Yoon.
- Yoon! Jól vagy?!
- Igen! Minden rendben van, Oppa?!
- I...igen...azt...azt hiszem...- dadogtam. Végig tapogattam magam, hogy sehol semmi bajom-e. - Huh...
- Oppa, minden rendben? Kivert a víz. - ült le az ágyra mellém.
- Persze! Csak egy rossz álom volt...- öleltem magamhoz. Megkönnyebbültem. Biztosan az este csak halucináltam.
- Ja igen, miért van egy szék az ajtó előtt?
- Semmi, nem érdekes! Csak Oppa, egy kicsit félt. - erre elkuncogta magát.
- Nyugodj meg, Oppa! Én mindig meg foglak védeni téged! - puszilt nyakamba.

{Három hónappal később}

   Mióta az a kisérteties dolog történt Yooni házánál megegyeztünk, hogy hozzám költözik. Egész nap pakoltuk a házából a cuccokat. Esteledett, mikor az utolsó dobozt is behoztuk a kocsiból.
- Elmentem fürdeni! - jelentette ki.
- Rendben, csak siess! - csaptam fenekére, mire kuncogott. Mikor becsukta a fürdőszoba ajtaját azonnal rohantam a szobába, hogy mindent elintézzek. Rózsaszirmok az ágyon, gyertyák a kis asztalon, és az éjjeli szekrényen.
- JungKook!! - hallottam ijedt hangját. Azonnal kifutottam, ő pedig pont kezeim közé.
- Mi baj?! - fogtam síró arcát.
- Va...valaki figyelt az ablakon keresztül. Fekete kapucnit viselt. A..a szája ki volt vágva, mintha mosolyogna, a bőre pedig fehér volt...JungKook...félek...nagyon...- temette arcát mellkasamba.
- Jól van, nyugodj meg...semmi baj! Itt vagyok...- pusziltam meg fejét és szorítottam magamhoz. - ...itt vagyok...
Háta és lábai alá nyúltam, majd felemeltem és bevittem a szobába. Megtöröltem, majd úgy gondoltam, hogy itt az alkalom. Megcsókoltam és hátra döntöttem.
{Kicsit később}
  Jól sikerült este lett. Mellkasamon aludt. Kezeivel átkarolt, én pedig vállát simogattam. A hold sütése szembe világított. Odanéztem, és ismét egy alakot láttam. Finoman elhelyeztem Yooni fejét a párnán, felvettem a boxerem és egy rövidnadrágot, majd kimentem. Kezemben ismét egy bottal kisétáltam a fűre a ház elé. Ott állt előttem egy emberrel a kezei között, akinek a nyakához a kést szorított.
- Ki vagy te?! - kiálltottam. Nem kaptam választ, így ismét megkérdeztem. - Ki vagy te és miért nem hagysz minket békén?!
Ismét nem válaszolt semmit. Csak hátra rántotta a férfi fejét és késsel egy egyenes vonalat húzott a nyakán. Ömlött a vér. Egy pillanatra elfordítottam fejem, mikor ismét vissza eltünt. Körülnéztem, majd a földön fekvő, haldokó férfihoz szaladtam.
- Uram! Uram! Jól van?! - szorítottam kezem ütőeréhez.
- Jeff...- motyogta.
- Tessék?
- Jeff...the...killer...védd magad fiam...
  Utolsó mondata, miután elhagyta az ereje. Meghalt. Feje mellett megtaláltam a véres kést, amivel - nyilván valóan - megölték.
- Drágám...?
- Yoon! - fordultam meg, ahol állt ő, egy felsőben, meg fehérneműben. 
- Mi...mi ez..? Te...te ölted meg...?
- Mi?! Yoon nem! Dehogy is! Kinéznéd belőlem?! - dobtam el a kezemből a kést.  
- JungKook...
- Yoon, kérlek! - közeledtem felé.
- Ne gyere a közelembe! JungKook mi ez az egész?! Te...te megölted!
- Nem én voltam! Higyj nekem! Könyörgöm! - közben láttam mögötte azt az embert. - Yoon! Vigyázz!!
Megfordult, de mire észbe kapott volna, már a haját fogta a férfi.
- Neh! Yoon!
- Hagyjon! Engedjen el! - nyöszörgött. De már késő volt. A hasába döfte a szúró eszközt. Majd kihúzta és elengedte. Ő a földre rogyott, majd elfeküdt.
- Neh...neh...neh..szerelmem...
Nem bírtam állni. Földre térdeltem, és könnyeztem. Mire felfigyeltem láttam, hogy felém tart. Felálltam és futni kezdtem. Az utca sötét volt, és csak a lámpák világítottak már.
- Előlem nem tudsz elbújni...Mindig elfelejtettél mosolyogni...
Felbuktam. Elestem és bevertem az orrom az aszfltba. Vérzett, mikorra elém ért.
- ...mi lenne, ha vágnék egy mosolyt az arcodra, hogy soha többet ne tudd mondani, hogy szomorú vagy...
Azzal lefogott, és neki állt a számat vésni. Fájdalom, és az ijedtség miatt hang nem jött ki a számon.
- Hagyd békén a leendő férjemet!
Erre megfordult, mire a szívébe állítottak egy véres kést. Összeesett előttem, ekkor vettem észre, hogy Szerelmem az.
- Yoon...- csodálkoztam.
- Mondtam, hogy mindig meg foglak védeni, szerelmem...- azzal összerogyott előttem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése